A komplex vizsga

az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola

Ókortörténeti programjának képzési tervében

„A doktori képzés során, a negyedik félév végén, a képzés képzési és kutatási szakaszának lezárásaként és a kutatási és disszertációs szakasz megkezdésének feltételeként komplex vizsgát kell teljesíteni, amely méri, értékeli a tanulmányi, kutatási előmenetelt.” Nftv 53. § (1)

Az EDSz 48. §-a illetve a KDSz vonatkozó előírásain túl illetve azokkal összhangban a Történelemtudományi Doktori Iskola szabályai a következők:

"7/ 6) A komplex vizsga szabályait a BTK Kari Doktori Szabályzata 29§ illetve az ELTE Doktori Szabályzata 48-55§ szabályozza. A komplex vizsga részletes tartalmi követelményeit a programvezető határozza meg, arról a hallgatót legkésőbb a komplex vizsgára való jelentkezéskor értesíti. Az egyes programok programspecifikus sajátosságait a képzési tervek tartalmazzák (ókor ld. lent)."

A komplex vizsga elméleti részében a vizsgázó legalább két tárgyból tesz vizsgát, melyek egyike alkotja a fő, másika a mellék témakört.

A fő témakör az a tárgy, amely a készülőben lévő disszertáció átfogó diszciplináris összefüggéseit a leginkább magában foglalja. A mellék témakör meghatározását a komplex vizsgára való jelentkezéskor a programvezető és a témavezető közösen határozzák meg, és szükség esetén megadják a kötelezően feldolgozandó szakirodalom jegyzékét.

A számon kérhető ismeretek, illetőleg tárgyak listája a következő:

1. A római köztársaság emlékezetpolitikája

Galinsky, K.: Memoria Romana: Memory in Rome and Rome in Memory, The University of Michigan Press for the American Academy in Rome, 2014.

Miles, G. B.: Livy: Reconstructing Early Rome, Cornell University Press, 1995.

Mouritsen, H.: Plebs and Politics in the Late Roman Republic, Cambridge University Press, 2001.

Wiseman, T. P.: Remus: A Roman Myth, Cambridge University Press, 1995.

2. Az Achaimenida Birodalom és a görög világ kapcsolata (Kr.e. 550-330)

Briant, P.: From Cyrus to Alexander. A History of the Persian Empire. Eisenbrauns 2002.

Hegyi, D.: Médismos. Perzsabarát irányzat Görögországban i.e. 508-479. Budapest 1974.

Henkelman, W. F. M. – Kuhrt, A.: A Persian Perspective. Essays in Memora of Helen Sancisi-Weerdenburg. Leiden 2003.

Hyland, J. O.: Persian Interventions. The Achaemenid Empire, Athens and Sparta, 450-386 BC. Baltimore 2017.

Kuhrt, A.: The Persian Empire. A Corpus of Sources from the Achaemenid Period. London 2007.

Walser, G.: „Perischer Imperialismus und giechische Freiheit” in Sancisi-Weerdenburg, H. – Kuhrt, A.: The Greek Sources. Proceedings of the Groningen 1984 Achaemenid Workshop. Leiden 1987. 155-165.

3. Római hadtörténet

Connolly, P.: Greece and Rome at War. Barnsley, 2012. (1981.) 129–260.

Gilliver, K. – Goldsworthy, A. – Whitby, M.: Rome at War. Oxford, 2005.

Goldsworthy, A.: A római hadsereg története. Pécs, 2004.

Hahn I.: A hadművészet ókori klasszikusai. Nudapest, 1963.

Szabó E.: A római hadsereg. In: Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római történelem. Budapest, 2007. 738–753.

4. A római vallástörténet irányzatai

Brelich, A.: Római variációk az eredet témájára. Budapest, 2008.

Dumézil, G.: Mítosz és eposz. Budapest, 1986, 7–156.

Köves-Zulauf, T.: Bevezetés a római vallás és monda történetébe. Budapest, 1995.

Latte, K.: Römische Religionsgeschichte. München, 1992.

Wagenvoort, H.: Roman Dynamism. Studies in ancient Roman thought, language and custom. Oxford, 1947.

5. Római vallástörténet

Dumézil, G.: Archaic Roman Religion. Vol. I–II. Baltimore–London, 1996.

Hahn I.: Római istenei. Budapest, 1995.

Köves-Zulauf, T.: Bevezetés a római vallás és monda történetébe. Budapest, 1995.

Nagy Á. M. szerk.: Az Olympos mellett. Mágikus hagyományok az ókori mediterráneumban. I. köt. Budapest, 337–432.

6. Görög vallástörténet

Burkert, W.: Greek Religion. Cambridge, Massachusetts, 1985.

Dignas, B.: Economy of the Sacred in Hellenistic and Roman Asia Minor. Oxford, 2004, 36–109.

Hegyi D.: Polis és Vallás. Bevezetés a görög vallástörténetbe. Budapest, 2003.

Kerényi K.: Görög mitológia. Budapest, 1977.

Nagy Á. M. szerk.: Az Olympos mellett. Mágikus hagyományok az ókori mediterráneumban. II. köt. Budapest, 451–688.

7. Görög epigraphica

Austin, M. M.: The Hellenistic world from Alexander to the Roman conquest. A selection of ancient sources in translation. Cambridge 1981. (Chapter 4. texts 101–157.)

Hudson MacLean, B.: An introduction to Greek epigraphy of the Hellenistic and Roman periods from Alexander the Great down to the reign of Constantine, University of Michigan Press, 2002, 149–288.

Németh Gy. – Kovács P.: Bevezetés a görög és római felirattanba. Budapest, 2011, 9–44.

Rhodes, P. J. – Osborne, R.: Greek Historical Inscriptions 404–323 BC. Oxford, 2003.

8. Római epigraphica

Alföldy G.: Theodor Mommsen und die römische Epigraphik aus der Sicht hundert Jahre nach seinem Tod. Epigraphica 66, 2004, 217–245.

Németh Gy. – Kovács P.: Bevezetés a görög és római felirattanba. Budapest, 2011, 45–97.

Sandys, J. E.: Latin Epigraphy. Groningen, 1969.

Cooley, A. E.: The Cambridge Manual of Latin Epigraphy. Cambridge, 2013.

9. Indo-római kereskedelem

Gurukkal, R.: Rethinking Classical Indo-Roman Trade; Political Economy of Eastern Mediterranean Exchange Relations. Oxford. 2016.

Gurukkal, R.: Social Formations of Early South India. New Delhi, 2010.

McLaughlin, Raoul: Rome and the Distant East; Trade Routes to the Ancient Lands of Arabia, India and China. London, 2010.

Schoff W. H.: The Periplus of the Erythraean Sea. Travel and Trade in the Indian Ocean by a Merchant of the First Century. New York, 1912.

Tomber R.: Indo-Roman Trade. From Pots to Pepper. London, 2008.

A melléktárgy kifejezetten a vizsgázó saját kutatásához kapcsolódik, nem célravezető előzetesen felsorolni lehetséges melléktémaköröket.

A komplex vizsga disszertációs részében az előzetesen benyújtott, legalább 2 szerzői ív (80.000 karakter) terjedelmű írásához kapcsolódva a vizsgázó prezentáció formájában ad számot szorosan a disszertáció szakirodalmi kontextusára, a kutatás állására vonatkozó ismereteiről, részletezi saját, addigi kutatási eredményeit, és elhelyezi azokat a kutatási kontextusban. Ismerteti a doktori képzés kutatási és disszertációs szakaszára vonatkozó kutatási tervét, valamint a doktori értekezés elkészítésének és a részeredmények publikálásának ütemezését.

Ókortörténeti Doktori Program komplex vizsga sajátosságai

1) A vizsgára bocsátás feltételei

1.1. A doktori fokozatszerzés idegen nyelvi kötelezettségeinek teljesítése (ld. Nftv. 53.§ (5) b) pont: legalább „egy idegen nyelv a tudományterület műveléséhez szükséges ismeretének a doktori szabályzatban meghatározottak szerinti igazolása”) A program hasznosnak látja, ha van egy második nyelvből is hasonló igazolást, de ez csak ajánlott, nem kötelező.

1.2. A doktori képzés „képzési és kutatási szakaszában” (első négy félév) legalább 100 kredit megszerzése, amiből 80 a doktori iskola képzési tervében előírt „képzési kredit”.

1.3. A témavezető nyilatkozata (vö. 3.3).

1.4. A tavaszi vizsgaidőszakban tartandó komplex vizsgára minden év március 31-ig, a téli vizsgaidőszakban tartandó komplex vizsgára október 31-ig kell jelentkezni írásban, a kari hivatalba benyújtott jelentkezési lapon.

2) Vizsgabizottság

2.1. Legalább három tagból áll, a tagok legalább egyharmada nem áll foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban a doktori iskolát működtető intézménnyel. A vizsgabizottság elnöke egyetemi tanár vagy Professor Emeritus vagy MTA Doktora címmel rendelkező oktató, kutató.

2.2. A vizsgabizottság valamennyi tagja tudományos fokozattal rendelkezik.

2.3. A vizsgabizottságnak nem lehet tagja a vizsgázó doktorandusz témavezetője.

3) Gyakorlati rész

3.1. A vizsgázó előadás formájában beszámol kutatási eredményeiről, vázolja a készülőben lévő disszertáció átfogó diszciplináris összefüggéseit, ismerteti a doktori képzés második szakaszában megvalósítandó kutatási tervét, valamint a disszertáció elkészítésének és az eredmények publikálásának ütemezését.

3.2. A hallgatónak előzetesen (legalább két héttel a komplex vizsga időpontja előtt) be kell nyújtania egy legalább két szerzői ívet kitevő írásművet, amelynek érdemi kutatási eredményeket kell tartalmaznia, és nem lehet pusztán a kutatás során alkalmazott módszertant ill. kutatástörténetet leíró fejezet. A fejezet tartalmazza a készülő disszertáció tervezett tartalomjegyzékét. A tartalomjegyzék és a bibliográfia nem számít bele a két ívbe.

3.3. A témavezetőnek előzetesen írásban kell értékelnie a vizsgázót és az általa benyújtott fejezetet. Az értékelés hiányában vagy a fejezet elfogadásának elutasítása/kiegészítésre utasítása esetén a vizsgát el kell halasztani.

4) Elméleti rész

4.1. A vizsgatémákat a komplex vizsgára történő jelentkezéskor a programvezető és a témavezető közösen határozzák meg, és szükség esetén megadják a kötelező szakirodalmat.

4.2. A vizsgázó két vizsgatémát kap. Közülük az egyik a disszertációhoz kapcsolódik, a másik pedig attól eltérő.

4.3. Az elméleti vizsgának lehet írásbeli része is, de erről és ennek tartalmáról, követelményeiről a vizsgára való jelentkezéskor tájékoztatni kell a vizsgázót.