Az ókori zsidó vallás

-Előadásvázlat-

Buzási Gábor

ELTE Ókortudományi Intézet

Bibliatudományi program

http://vallastudomany.elte.hu/bibliatudomany

 

 

-        A zsidóság a többi ókori vallás között

o   Onnan nézve: egyike az ókori vallásoknak

o   Innen nézve: az összes többit felülírva ma is jelen van és meghatározó

o   Egy valami és egységes – monoteista – mégis több (és olykor konfliktusos!) formában él tovább (zsidóság, kereszténység, ezeken belül is irányzatok és felekezetek)

o   Vallási–népi értelemben a saját identitásunk eredetvidéke

o   Kulturális értelemben is meghatározó (a görög-római kultúrával együtt)

-        Felépítés

o   Bevezető rész

§  Alapfogalmak

§  Történeti keretek: korszakok, főbb fejlemények

§  Források: szövegek és leletek, tágabb kontextus

§  Kutatás- és értelmezéstörténet

o   Fő rész, forrásszövegekkel (amelyeket megadtam és továbbiakkal)

§  A bibliai vallás

§  A Második Templom korának zsidósága(i)

§  A rabbinikus kor vallásossága

o   Kitekintés: zsidóság és kereszténység

-        Szakirodalom: Ferguson 1999, 336-489

o   Jó áttekintés, amelyet részben követek: történeti keretek (a perzsa kortól; mi előbb kezdjük); irodalom (források); hitvilág és vallásgyakorlat, szervezet és intézményrendszer

 

-        Alapfogalmak

o   „zsidóság” – „júdaizmus”, „Izrael (fiai)”

§  Szent föld és diaszpora, szent nyelv és zsidó nyelvek, szent mag és betérés, egy Isten, személyes kapcsolat

o   „vallás” és „nép” – az ókorban még gyakran együtt, de itt részben így is maradt (archaikus elem)

o   „monoteizmus” / „henoteizmus

o   Eredetiség, kinyilatkoztatás, választottság versus természetes, organikus fejlemény, átvétel másoktól

o   Sokféleség

§  orthodoxia” (/„heterodoxia”) vs. „orthopraxis

§  mainstream”/„normatív” vs. „alternatív”

o   Leginkább a „hagyomány” a megfelelő szó a zsidóság esetében

o   „ókori” (korszakolás a zsidó történelemben; mi az V. századig tudjuk most követni)

o   A többi fogalmat menet közben

 

-        Történeti keretek: korszakok és főbb fejlemények (ehhez: tanszékünk „Izrael története / Biblia történelem” előadása)

o   Izrael kialakulása (ethnogenezis)

§  A bibliai elbeszélés szerint

§  A rekonstrukciók alapján

·       Mitikus kezdetek: Kánaáni népek egyike, kánaáni elemek, elkülönülés (elhívás)

o   A királyság kora

§  A bibliai elbeszélés szerint: Bírák, Sámuel, Saul, Dávid, Salamon

§  A rekonstrukciók alapján:

·       Az egységes királyság és az azt megelőző theokrácia: visszavetítések? Idealizált egység?

·       Mert de facto két állam

o   Júda: dinasztikus-papi (Jeruzsálem), ill. Izrael: prófétai (Észak)

·       De facto egység csak Izrael (az északi állam) pusztulása után (i.e. 722-586: az utána következő fogsággal együtt az első nagy és formatív korszak).

o   A babilóni fogság (586 – VI. sz. vége)

§  A végső összeomlás és az újrakezdés alaptapasztalata

§  Hazatelepülés, második államalapítás: második „Ábrahám” és „Mózes”

o   A perzsa kor: toleráns, föderális állam Indiától Etiópiáig (539–332)

§  Hivatalosan megszűnnek a bibliai források, de valójában még sokáig alakulnak

§  Két fő helyszín: Jehud és Mezopotámia (kis mértékben Egyiptom)

·       Jeruzsálemi Templom-állam, papi arisztokrácia, kultuszközösség, „theokrácia”: főpapi állam

·       A diaszpora-identitás kezdetei (Eszter, Dániel, József)

o   A hellénisztikus kor: ptolemaida és szeleukida fennhatóság

§  Ptolemaida Egyiptom fennhatósága (kb. 300-200)

·       Új helyszín: Alexandria, a hellénizmus fővárosa

·       A hellénisztikus kölcsönhatások mibenléte általában (pl. misztériumvallások, hermetizmus)

·       Júdeában boldog eseménytelenség, csendes hellénizálódás (tehát kb. 539–200)

§  Szeleukida szíria és a Hasmóneus állam: felgyorsuló események, legitimációs válság (a második nagy, formatív korszak)

·       Az Antiochos Epiphanés (i.e. 175-163)-féle vallási konfliktus (ilyen már régen nem volt! – Makkabeusok könyvei, Josephus)

o   Radikális hellenizálódás és az ezzel szembeni konzervatív ellenállás

o   A progresszívek / asszimilánsok a királlyal karöltve radikális reformokba kezdenek (előbőr, sportcsarnok, idegen kultusztárgyak, vallási megfeleltetés)

o   Makkabeus felkelés (már a Biblia „után”, de: megragadható és meghatározó események)

o   Hasmóneus dinasztia, zsidó államiság (kb. 164–63): folyamatos hellénizálódás (integráció), problematikus legitimitású főpapság

o   Hódítás, térítés, elnyomás is

·       Fő irányzatok, júdeai „pártok” (Josephus Flavius leírása szerint, régebbi források alapján)

o   Szaddúceusok: papi és világi arisztokrácia; csak az írott Tóra, nincs feltámadás

o   Farizeusok: népiek, szóbeli tan is, feltámadás

o   Esszénusok: aszketikus, eszkatologikus irányzat – Holt-tengeri közösség is belőlük alakul ki (fontos, felülreprezentált, ld. lent)

·       Továbbá

o   Diaszpora: Egyiptom (Leontopolis!) és Mezopotámia

o   Samaritánusok

o   A római kor a Szentély pusztulásáig

§  Lassacskán Heródes lesz az uralkodó (37-4; csak részben zsidó): nagy építkezések, Augustus kora!

§  Heródes halála után az ország tetrarchátusokra (negyedes fejedelemségekre) osztása a fiai között

§  Jeruzsálemben hamarosan helytartók, Galileában király

§  Zélóták és a Zsidó háború (66-74) (Josephus)

§  A kereszténység kezdetei: nem csak Jézus, de Pál tevékenysége és legtöbb levele is a háború előtti (Heródes halála és a háború közti kb. 70 év)

o   A római kor az V. század közepéig

§  Második összeomlás, a Szentély azóta sem épült fel (egy kivételes próbálkozás: Julianus, 363)

§  A templom-állam, a papság, és az áldozati kultusz megszűnése

§  Új elit: a farizeusi alapokon szerveződő rabbik mozgalma. A ma is ismert hagyományos zsidóság kezdetei (ennek előzményei a második templom korába nyúlnak tehát vissza)

§  Alapító legenda: Johanan ben Zakkaj kicsempészése az ostromlott Jeruzsálemből (Babilóni Talmud, Gittin 65a-b)

§  Tanházak, nagy szanhedrin, nászi

§  Itt megy végbe a zsidóság és a kereszténység különválása, amire a végén visszatérek (egy harmadik formatív korszak)

§  Bar Kochba-féle felkelés (132-135): totális vereség, Júdea tiltott terület, központ: Galilea (sokáig!)

§  Talmudi iskolák, bíráskodás, közigazgatás, a Jeruzsálemi Talmud lezárásáig (V. sz. közepe)

§  Konstantini fordulat, nehezebb helyzet (313 milánói ediktum, 325 nikaiai zsinat)

§  A centrum Babilóniába helyeződik át

o   A talmud lezárásától a gaoni kor végéig (XI. század eleje már)

§  Ez már a középkor, bár az igazi zsidó középkor a centrumok nyugatra (Hispánia: Szfarad és Németország-Franciaország: Askenáz)

 

-        Források:

o   Szövegek

§  Biblia és az ókori keleti szövegek (vö. a most futó Bevezetés a Héber Bibliába / Ószövetségbe előadást)

·       „Biblia” / „Héber Biblia” / „Ószövetség/Ótestamentum”

·       Összetettség, több száz év alatt (szemben az Újszövetséggel)

o   Nyilván szűrést is jelentett: „pogány” elemek kiszűrése, „apokrifek”

·       Belső és külső kronológia

o   Kánoni sorrend

§  Tanach

o   Keletkezés rekonstruálható sorrendje

§  Megváltozott a helyzet, amikor a 18-19. századtól új szövegek kerültek elő (Hammurabi törvényei, hettita, asszír szerződések, mezopotámiai mítoszok)

·       A Tóra összetettsége: a 4 forrás elmélete

o   J és E különbsége: mesék és álmok (mitikus)

o   A P forrás: rituális, klasszifikáló: kritérium a tisztaság és a szentség

o   A D jellegzetességei: történeti, kizárólagos, heves („féltőn szeretni”): kritérium: a hűség JHVH-hoz

·       A Deuteronomista történeti mű és a Papi történetírás

·       Próféták felosztásai és jelentőségük

o   Fogság előtti (Északi vs. déli) – alatti – utáni

o   Sokszor hosszú redakciós folyamat

o   A prófétáknak köszönhető a zsidó vallás? Martin Buber: A próféták hite

·       Költészet

o   Főleg a zsoltárok, de nem csak

o   Sokszor egészen archaikus anyagok

·       Bölcsességi irodalom

§  A korai zsidó irodalom / Második templom korabeli irodalom (tavasszal lesz erről egy irodalomtörténeti előadás)

·       Bizonyos értelemben a Biblia is Második Templom Korabeli

o   Perzsa kori szerkesztés

·       Alexandriai Bibliafordítás: a Septuaginta

o   Helyettesíti, felülírja a bibliai szöveget; ökumenikussá, „globálissá” teszi; autoritását az Ariszteasz-levél alapozza meg, amely egyben értelmezés is: allegorikus

·       Deuterokanonikus / apokrif könyvek: a héber kánonon kívüli művek (részben héber, részben arámi, részben görög eredetűek) (pl. Makkabeusok, Ben Szíra / Sirák fia, Judit, Zsuzsanna)

·       Pszeudepigráf művek: bibliai igénnyel készültek – Charlesworth 1983 és 1985: The OT Pseudepigrapha

o   Ferguson szépen ismerteti őket, én csak kimelem:

o   Jubileumok könyve: Genezis – Exodus papi átdolgozása

o   Hénok első könyve (van több is: ószláv, héber): az apokaliptika esszenciája: mennyei felemelkedések, túlvilági utazások, látomások, a történelem képletes elbeszélése

o   Testamentumirodalom: 12 pátriárka (már a Bibliában is: Jákob, Mózes búcsúbeszédei)

·       Holt-tengeri tekercsek (i.e. 2. sz – i.sz. 1. sz. k. )

o   Közösség és elrejtett iratok (1947)

o   A fentiek művek jó része megtalálható ott

o   Plusz a közösség („szekta”) saját iratai: szabályzatok, „peserek” (kommentárok), eszkatologikus iratok, zsoltárok

·       Alexandriai Philón (i.e. 20 – isz 50 k) – értekezései

o   Apologetikus művek (Követség, Flaccus, De vita contemplativa, Mózes élete is ?) – magyarul megvannak

o   A törvény magyarázata (Expositio)

o   Allegorikus magyarázatok: a görög filozófia (a korabeli tudományos gondolkodás) és a bibliai szöveg egybefűzése: A óriásokról megvan, Júda és Támár szintén – Ókor  folyóirat. Most készül a Gen 2-3 magyarázata: a Legum Allegoriae I-III.

·       Josephus Flavius (isz 37 – 110 k)

o   Fő forrásunk a Biblia utáni korhoz, de maga is érdekes tanúja korának

o   Maga is részt vett a zsidó háborúban

o   Apión ellen c. művében a zsidóság saját felfogását adja (megnézzük)

·       Targumok

o   A Biblia arámi, sokszor értelmező fordításai

§  Rabbinikus irodalom

·       Misna (6 rend, Toszefta is), Talmud (2 is), Midrás-irodalom

·       Halachikus, aggadikus

·       Héberül és arámiul

·       A szókratészi dialektika továbbélése

o   Tárgyi források

§  Feliratok, papiruszok, a kezdetektől (Kőszeghy Miklós, Cseréplevelek) a késő antikvitás végéig

§  Ásatások: Qumrán, Dura-Európosz, VI. századi zsinagóhamozaikok

o   Külső források a zsidóságról (vö. Apión ellen)

 

-        Kutatás- és értelmezéstörténet

o   Források és értelmezés egybefonódása

o   Azóta is tart, különösen a Biblia esetében, és ez átrajzolja a források jelentését

§  Pl. Wellhausen elmélete alapján más a kép, mint Albright szerint

§  „minimalista” és „maximalista” történetírás

§  Pozitivista adatakkumuláció és reader-response, posztmodern

o   „Hagyományos” és „kritikai” (és a posztmodern konvergencia)

§  Mindkettő a szöveg réseit igyekszik kitölteni, de a kérdésfelvetés más:

·       Hogyan és mikor, milyen céllal jött létre?

·       Mit akar nekünk mondani?

·       A kettő sokszor konvergál (pl. kánonkritikai megközelítés)

 

-        A bibliai vallás

o   „Bibliai teológia” és „Izrael vallása”

§  Példa az utóbbira: napkultusz, gyermekáldozat (2Kir 23,4-7.10-11)

o   Találkozások Istennel

§  A Sínai-hegyi theofánia: Ex 19,10-20 és 24,9-11

§  A Találkozás Sátrának felállítása: az elementáris isteni jelenlét megszelídítése (Ex 25-31, 35-40)

§  Templom (Salamon, Második, jövőbeli) (és az északi szentélyek, Leontopolis)

§  Ehhez képest viszonylag kevésbé megrázó Isten-látások:

·       Ezékiel látja a trónszekeret: Ez 1

·       Ézsaiás/Izajás/Jesaja látja az Urat: Iz 6,1-7

·       Ábrahámot meglátogatja három férfi, Ábrahám alkudozik az Úrral: Gen 18

·       (kereszténység: Jézusban Isten pedig egészen egyszerű emberként jelenik meg...)

o   Áldozatbemutatás

§  Ábrahám áldozata („Izsák megkötözése”) és a helyettesítő kos: Gen 22

§  Az engesztelésnapi rítus: Lev 16,6-10

§  Szabálykövetés és szándék: Zsolt 51,16-19 + 20-21, Ámósz 5,21-24 („Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket...”).

o   Kultuszcentralizáció és a zsinagóga kezdetei

o   Bűn és bűnhődés

§  Vétek – bűnbánat – újrakezdés: visszatérő képlet

o   Ima

§  Zsoltárok, de pl. Jónás 2 is – ilyenekből narratívák, pl. Kivonulás

§  Egyén / közösség, panasz / dicsőítés

o   Bölcsesség

§  Nemzetközi műfaj, sokszor nem is zsidóság-specifikus

§  Rövid mondások, hosszabb példázatok (a bölcsesség mint nőalak, Péld 8,22-32) – ezek „hypostazeálódnak” – hohkmá, sophia

o   Politikai teológia: királyok és próféták

§  Direkt politikai tevékenység: Jeremiás, Mikeás, Jimla fia, Ámósz Bétélben

§  Apokaliptika és eszkhatológia: Dániel

§  Szimbolikus történetek

·       Ézsau kettéválasztja a családját: Gen 32,2-9

·       Lót, Jismaél, Ézsau, Jákób egyes fiai

·       Mózes elküldése, Mózes és Fáraó tárgyalásai az Exodus elején

 

-        A Második Templom korának zsidósága(i)

o   Alexandriai hagyomány

§  Philón: allegorikus értelmezés

·       Példa: menóra (Mózes élete II § 102, p. 106 Bollók)

§  József és Aszeneth

·       Allegorikus szerelmi regény hellénisztikus formában – magyarul Bolyki János fordításában

 

o   Hénok-hagyomány

§  Hénok első könyve (etióp Hénok) §§ 6-16 (ford. Dobos K.), in: Fröhlich I. – Dobos K., (szerk.), Henok könyvei, Piliscsaba: PPKE BTK, 2009, 25-42. o.

·       Gen 6,1-4 a kiindulópont, ill. 5,21-27.

·       Azazaelt kiemelve: ő itt egy nevesített bukott angyal („Virrasztó”): angelológia, démonológia, égi utazások, beavatások – apokaliptika, eszkhatológia, misztika, hékhalot irodalom

·       Epifánia, bűn és bűnhődés: bibliai témák, de démonológiai nyelven. Vessük ezzel össze a Misna leírását!

-        A rabbinikus kor vallásossága

§  Misna, Jóma traktátus,V. fejezet (ford. Enghy S.), in: Görgey Etelka (szerk.), Törpék óriások vállán. Válogatott Misna-traktátusok, Debrecen: Sárospataki Református Teológiai Akadémia, 2010, 115-119. o.: 6,2 első mondat; 6,3-6,6.

 

o   Orthopraxis és doktrinális szabadság

o   Elzárkózás a világkultúrától, de a saját hagyományt a külvilágénál értékesebbé tenni

§  a Talmud világában minden megtalálható: orvoslás, csillagászat, mágia, hitvita, etika...

 

 

o   Palesztinai-római papi-farizeus hagyomány: Josephus Flavius, Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról (ford. Hahn I.), Budapest: Helikon, 1984 (vagy későbbi kiadásból), §§ 164-189 (72-76. o.)

§  Államformák sokasága helyett nálunk theokrácia (p72),

§  az uralmat gyakorló Isten pedig egyetlen, mindenek feletti de lényege megismerhetetlen, csak hatalma tapasztalható (p73)

§  Mózesi pedagógia: Püthagorasz, Anaxagorasz, Platón Mózeshez hasonló nézetekre jutottak az Isten természetével kapcsolatban, de ők csak keveseknek merték elmondani, Mózes viszont kortársaiban és utódaikban is elültette a rendíthetetlen istenhitet (p73)

§  Az istenfélelem mindenek alapja, ebből vezet le minden mást is (p73)

§  Mózes nem vagy szóban (elméletben) vagy gyakorlatban tanít, hanem mindkét módon (p73-74): mindenkinek meg kell tanulnia és gyakorolnia kell a törvényt: a törvények mintha a lelkünkbe lennének belevésve (74-75)

§  Egyazon hit, egyazon szokások (75) – ellentmondva annak, amit fentebb állítottam!

§  Nálunk nincs újítás (75-76)

§  Ezután jönnek az egyes törvények magyarázatai (de nem allegorikusan, mint Philónnál)

o   Betérés is lehetséges volt (prozelitizmus, theosebeis)

o   Messianizmus formái: személy vagy kor, egy vagy több személy; ez a világ és az eljövendő világ: kronológiai apokaliptika, eszkatológia

o   Halál utáni élet, feltámadás

o   Ünnepek

o   Szervezet és intézményrendszer

 

-        Kitekintés: zsidóság és kereszténység

o   A kettő elválaszthatatlansága

§  Egyazon gyökérből, még a hellénisztikus közeg is azonos!

o   „Parting of the ways”, de utána is – bevallottan vagy a felszín alatt – intenzív kapcsolatok