Hahn István 1913. március 28-án született Budapesten. 1935-ben a budapesti egyetemen latin–görög–történelem szakos tanári, 1937-ben az Országos Rabbiképző Intézetben rabbi, majd 1953-ban orosz szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. 1958-ban a történelem tudomány kanditátusa, 1972-ben a történelem tudomány doktora fokozatot szerzett. 1979-ben az MTA levelező tagjának, 1982-ben pedig rendes tagjának választják.

1979-től az Ókortudományi Társaság társelnöke.

1970-ben Akadémiai Díjat kapott.

1937-42 között a Pesti Izraelita Hitközség oktatási osztályán beosztott tanár, 1942-48-ban az Országos Rabbiképző Intézet gimnáziumának tanára. 1948-49-ben a Budapest VIII. kerületi Goldziher Ignác Gimnázium megbízott igazgatója. 1949-51-ben a VIII. kerületi Fazekas Mihály Gimnázium igazgatóhelyettese. 1952-55-ben a Zalka Máté Szakérettségis Kollégium tanára, 1952-55-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskola adjunktusa, majd docense. 1955-57-ben az Egri Pedagógiai Főiskola Történelem Tanszékének vezetője. 1957-59-ben a budapesti egyetem ókori történeti tanszékén adjunktus, 1959-62-ben docens, 1963-83 között az ókori görög–római történeti tanszék tanszékvezető, egyetemi tanára.

Fő kutatási területei az ókori görög és római történelem, valamint a vallástörténet. Behatóan vizsgálta a mükénéi és homéroszi kor görög tulajdonviszonyait, az ókori Keleti földtulajdonlás formáit, az ókori város problematikáját, a paraszti függőség késő ókori megjelenési formáit. Foglalkozott az ókori hadművészet fejlődésével, az ókori történetírók, különösen Appianosz munkásságával. Az Oikumené ókortörténeti évkönyv szerkesztő bizottságának elnöke.

 

István Hahn was born on 28th March 1913 in Budapest. In 1935 he graduated as a teacher of History, Latin, and Ancient Greek from the University of Budapest. He received his degree as a rabbi at the Institute of Jewish Studies in 1937, and as a teacher of Russian language at the University of Budapest in 1953. He became a candidate of history (PhD) in 1958 and the doctor of history (DSc) in 1972. He was appointed a corresponding member of the Hungarian Academy of Sciences in 1979 and he became a full member in 1982.

From 1979 he was the co-president of the Hungarian Society of Classical Studies.

In 1970 he received the award of the Hungarian Academy.

Between 1937 and 1942 he was a subordinate teacher at the department of education in the Israelite Community of Pest. Between 1942 and 1948 he was a teacher at the Institute of Jewish Studies. In 1948–1949 he was acting headmaster of Goldziher Ignác Secondary School in Budapest. In 1949–1951 he was deputy head of Fazekas Mihály Secondary School in Budapest. In 1952–1955 he was the teacher of the Zalka Máté Specialized Matriculation College, and he also became the assistant professor and later associate professor of the University College of Pedagogy in Budapest. In 1955–1957 he was the head of the Department of History in the University College of Pedagogy in Eger. In 1957–1959 he was an assistant professor at the Department of Ancient History in the University of Budapest, in 1959–1962 he became an associate professor. Between 1963 and 1983 he was professor and head of the Department of Ancient Greco-Roman History.

His main research field was ancient Greek and Roman history and religion. He thoroughly studied Greek proprietorship in the Mycenaean and the Homeric age, the forms of land-owning in the Near East, the problems of urbanization, and the late antique forms of dependant farmers. He investigated the development of ancient warfare and the works of historiographers, especially of Appian. He was the president of the editorial board of Oikumene, a yearbook in ancient history.

 

 

Fő művei:

A világteremtés az iszlám legendáiban (Bp., 1935)

A felavatott ifjú könyve. Fisch Adolffal (Bp., 1938)

Zsidó ünnepek és népszokások (Bp., 1940, reprint kiadás 1995, 3. kiadás 1999)

A fény ünnepe (Chanukka) (Bp., 1941. új kiadás Tel-Aviv, 1987)

A zsidó nép története (Bp., 1947, új, bővített kiadás 1996)

Az időszámítás története (Bp., 1960)

Az ókor története (Az idő sodrában, I. Bp., 1967)

Istenek és népek (Bp., 1968, 2. átdolgozott, bővített kiadás 1980, németül 1977)

Karthágó Máté Györggyel (Bp. 1972)

Világtörténet képekben. I. Az őskortól 1640-ig Kulcsár Zsuzsannával, Szabó Miklóssal (Bp., 1972, 2. kiadás 1981)

Hitvilág és történelem. Tanulmányok az ókori vallások köréből (Bp., 1982)

Naptári rendszerek és az időszámítás (Bp., 1983, új kiadás 1998, németül Leipzig-Jena-Berlin, 1989)

Álomfejtés és a társadalmi valóság. Artemidorus Daldianus mint társadalomtörténeti forrás (Bp.,1985, németül Konstanz, 1992)

Az ókori Róma története. Ferenczy Endrével, Maróti Egonnal (Bp., 1992. 2. javított kiadás 1998)

A próféták forradalma. Vallástörténeti tanulmányok. Kiadja Haraszti György (Bp. 1998)

Akadémiai székfoglaló: Tulajdon és birtoklás az archaikus Hellasban. Elhangzott: 1979. november 8. Álomfejtés és társadalmi valóság (Ókori álmoskönyvek nyomában) Elhangzott: 1982. december 22. (Értekezések, emlékezések. Bp., 1985)